Sok helyen sokféle oktatási metódusnak voltam megfigyelője. Kétféle oktatótípust különböztetek meg alapvetően a tapasztalataim alapján.
Az első az az oktató aki valójában a tanítványra figyel, a tanítvány szükségleteinek alárendeli magát. Ezt a típust tartom jobbnak a tanítvány szempontjából, magam is ebbe a kategóriába tartozom.
A második típus az a fajta oktató, aki önmagáról a hibátlanság képét kívánja kialakítani, és bármit, legfőképpen a tanítvány érdekeit feláldozza saját nimbuszának fenntartása érdekében.
A tanítvány-centrikus oktató gyakran követ el hibákat, a tanítványt figyeli, így saját mozgásába gyakran kerül hiba, tanítás közben. A tanítvány fejlődése továbbá megköveteli, hogy szándékosan is sok hibát ejtsen az oktató, így lehetőséget biztosítva a tanítvány számára, hogy olyan szituációk megoldásait gyakorolhassa amik nem gyakran fordulnak elő a mindennapjaiban.
Az önmagát figyelő oktató, látszólag hibátlan, oktatása harcias, leuraló a tanítványban sok félelmet épít ki, míg önmagával szemben szinte bálványozó attitűdöt alakít ki a tanítványokban.
Az én módszerembe beleférnek a hibák, nem fontos annyira a hibátlanság látszata. Fontos, hogy lehetőleg a meglévő félelmekből is rehabilitáljam tanítványaimat.
Egy lassabb és nem túl dinamikus mozgás-folyamot alakítok ki a tanítványokban. A HFS olyan mint a víz, folyik és nem töredezik. Lassan kimérten lehetősége van minden tanulónak adott támadásra adekvát hárító reflexeket kiépíteni.
A tanulás szempontjából igen károsnak tartom, ha nem a fokozatosság elve mentén folyik az oktatás.
A majdani erőteljes dinamikus mozgást a kezdetek-kori lassú kimért gyakorlás alapozza meg. A mozgástanulások utánzással történnek leginkább. A tanuló utánozza tanítója mozgását. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, megfigyelhetővé kell tenni a tanítvány számára a mozgásokat. Ahogy a mozgás-folyamba egyre több mozdulatot integrálunk a tanítvánnyal, elkezdjük felgyorsítani a gyakorlatot.
A következő lépésben a mozgásfolyam mozdulatait szétszedjük, és mint különálló technikákat gyakoroljuk, precízebbé téve azok kivitelezését, majd újra folyamatként gyakoroljuk, a már precíz mozgás-folyamot.
A egész oktatási-folyamat végén, mikor már precíz, erőteljes technikákban gazdaggá válik a gyakorló, olyan képességek birtokába jut, amelyről addig azt sem gondolta, hogy létezik.
Képessé válik bármely helyzetre adekvát, precíz erőteljes választ adni, anélkül, hogy maga megsérülne közben. Birtokába kerül a harc elveinek, stratégiájának, a harcművészetek avatott mesterévé válik.
A közhiedelemmel ellentétben a rendszer megtanulásához nem kell egy egész élet munkája, elegendő 3-4 év tanulás, persze a gyakorlottság megszerzése már életen át tartó folyamat eredménye lesz.
